A szülőt az teszi a legjobban próbára, ha nyilvános helyen alakul ki a dühroham gyerekeknél.
Otthon is rossz, viszont mások előtt a legkellemetlenebb.
Nem merünk rászólni, ha pedig ráhagyjuk még hosszabb ideig csinálja.
Mit tegyünk a dührohamok ellen?
Ne hagyjuk unatkozni!
Osszuk be úgy a napot, hogy ne legyen ideje unatkozni,
mindennap menjünk el otthonról, ha csak 1 órára is,
de ne legyen mindennapja ugyanolyan.
Találjunk ki neki szórakoztató dolgokat, amiket esős napokon
lehet majd alkalmazni, így biztosan le tudjuk kötni valamivel.
Segítsük át a nehézségeken, mert sok esetben a fáradság is közrejátszik,
ami megtéveszthető lehet a szülő számára.
Milyen megoldás létezik még?
Tudjuk, hogy a tipegőkorúak fejlődésének természetes velejárója,
hogy érvényesíteni akarja akaratát.
De a hiszti, főleg nyilvános helyen a legnyugodtabb természetű
szülőt is próbára teszi.
A szülőt és a gyermeket különösen felzaklatja, ha a roham
már olyan méreteket ölt, hogy a gyermek ledobja magát a földre,
rugdal, kiabál, öklendezik és ami még ennél is ijesztőbb,
visszatartja a lélegzetét.
De nyugodtak lehetünk, nem fog kárt tenni magában,
saját reflexei fogják levegővételhez kényszeríteni.
Ha már dührohamot kapott:
Ha lehet, várjuk ki, feltéve hogy a gyermek nincs veszélyben.
Minél hamarabb felismeri, hogy nem ér el vele semmit,
annál hamarabb abbahagyja.
A hiszti korszak az egyik legnehezebb időszak kisgyermekkorban,
amit jogosan úgy érezhetünk, hogy soha nem ér véget.
De ne veszítse el a fejét és gondoljon arra, ön a felnőtt,
a másik pedig kisgyerek.
Saját példájával mutassa meg, mi az elfogadható viselkedés.
Megoldás:
Mások előtt ne érezze zavarban magát a kisgyermek
viselkedése miatt.
Dühroham gyerekeknél kellemetlen, de mindenhol előfordul,
így más anyukák is valószínű csak megkönnyebbülést éreznek.
Maradjon higgadt és határozott, így a kicsi látni fogja, hogy hiába sír.
Ez a gyermek fejlődésének velejárója, a gyermek viselkedése
nem a szülő ellen irányul.